Erdeifenyő – Pinus sylvestris L.
Előfordulása:
Erdőalkotó fa, nálunk kisebb őshonos állományai találhatók meg. Önmagában vagy tölgyelegyes fenyvesekben fordul elő, mészkerülő erdőtárs. Díszfaként is ültetik fajtáit. Répafenyőnek is nevezik az erdészek.
Jellemzése:
A fa törzse narancsvörös, koronája laza. Levele kéttűs, szürkészöld színű, kevésbé merevek a tűlevelek, mint más fenyőféléknél és 4-7 cm hosszúak.
Felhasznált része (drogja):
- fiatal hajtásvégek
- fiatal hajtásvégekből előállított illóolaj
- kéreg alatti járatokból kinyert gyanta
- faanyag száraz lepárlásával előállított kátrány
Illóolaját tartalmazza a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv.
Gyűjtés ideje, gyűjtés módja, feldolgozása:
A fiatal hajtásvégeket tavasszal gyűjtjük, amikor a tengely még zsenge, a tűlevelek aprók és a hajtásvég 5-8 cm hosszú. Begyűjtése március-április során történik.
Hatóanyag tartalma:
- C-vitamin
- illóolaj (alfa-pinén, béta-pinén, bornilacetát)
Gyógyhatása:
- légúti fertőtlenítő
- köptető, nyákoldó
- vérbőségfokozó
- gyulladáscsökkentő
- fájdalomcsillapító
Felhasználási lehetőségei:
Hagyományosan felső légúti panaszok, ízületi- és izomgyulladás elleni szer volt.
A fenyőrügy vizes kivonata – de főleg az illóolaj – a légutakban csökkenti a kórokozó baktériumok fejlődését. Fenyő erdőben sétálva, illóolaját belélegezve is érezzük légútakra gyakorolt hatását. Nem véletlen az sem, hogy a tüdőszanatóriumok fenyőerdők közelében épültek fel.
Illóolaja nyálkaoldó, köptető, légúttisztító, antibakteriális. Hörghurut gyulladás, homloküreg és arcüreg gyulladás kezelésére alkalmazható. Inhalálásra és kenőcs készítéséhez egyaránt felhasználják.
Az illóolaj külsőleg használva helyi vérbőséget okoz, reumatikus fájdalmak enyhítésére alkalmas. Ízületi- és izomgyulladás esetén masszázskrémek, fürdőolajok, fürdő tabletták, bedörzsölők formájában is forgalomba kerül.
A gyantáját gyógytapasz és szappan készítésére használják. A kátrány hígítva kenőcsök, lemosók, gyógyszappanok alkotója, melynek célja a zsíros bőr, ekcéma, pikkelysömör gyógyítása.
A fenyőrügyből teát és szirupot készíthetünk. Az eredményesebb hatásért kombinálhatjuk más gyógynövényekkel, pl. kakukkfűvel. A fenyőszirupot felső légúti megbetegedések, köhögés, torokgyulladás kezelésére fogyasztjuk.
(A lucfenyő hajtásaiból is készítünk szirupot, ez a legelterjedtebb és legnépszerübb. A lucfenyő esetében nem csak fiatal ágvégeit, hanem tobozait is felhasználhatjuk szirup készítésére. Erdélyben közkedvelt tavaszi ital.)
A szirup készítéséhez cukorral rétegezzük a friss hajtásokat egy befőttesüvegben kb. 2 cm vastagon, hagyjuk állni meleg helyen (nem napon) kb. 8 hétig, amíg a cukor elolvad, majd leszűrjük.
Teája C-vitamin pótlóként is fogyasztható. A fiatal hajtásokból reuma elleni fürdő is készíthető.
Javasolt napi adag:
- teaként nem ismert napi adagja
- inhaláláskor pár csepp illóolajat cseppentünk a forró vízbe
- fürdő estén, illóolaját adjuk hozzá valamilyen vivőanyaghoz (só, méz, tejszín, olaj), a fürdővíz hőmérséklete 35-38 °C-os legyen, 10-20 perc fürdés javasolt, majd pihenés
Amire figyeljünk:
Illóolaja asztma és szamárköhögés ellen nem javasolt, mivel fokozhatja a hörgők görcsét.
Bőrön és nyálkahártyán irritációt okozhat illóolaja, illóolajos készítményei.
A gyanta kontakt allergiát okozhat bőrön.
Illóolaja fürdő készítésére nem használható kiterjedt bőrsérülés, láz, szívelégtelenség, magas vérnyomás esetén.
Várandósság és szoptatás alatt illóolajának hazsnálata szintén nem ajánlott. 6 év alatti gyerekek esetében nem használható illóolaja.
Illóolaját ne tároljuk sokáig, mert káros peroxidok képződnek.
