A gyógynövény gyűjtőknek egyik fontos feladata tudni, hogy melyik növényi részt mikor kell gyűjteni. A biológiai érettség idején gyűjtsünk, mikor a legnagyobb a hatóanyagtartalom. A szárítás körülményei szintúgy fontosak, hogy megfelelő minőségű anyagot kapjunk a szárítás végén.

Gyógynövények gyűjtési ideje

Úgy általánosságban az alábbiakat mondhatjuk el, természetesen akadnak kivételek.

Virágok gyűjtése

Többnyire kinyílt állapotban gyűjtjük, de van, hogy félig kinyílt állapotban (martilapu) vagy bimbósan (aranyvessző). Száraz, napos időben, kézzel vagy ollóval gyűjtjük. Minél rövidebb szárrésszel érdemes leszedni, mert így könnyebb szárítani és értékesebb a drog.

Levél gyűjtése

Fejlett állapotban, a még ép, egészséges, betegségektől és kártevőktől mentes levél gyűjthető. Virágzás előtt vagy virágzás alatt gyűjtjük, száraz időben, hogy elkerüljük a befülledését, a drog minőségromlását. A nagyobb leveleket szedhetjük egyenként is, a kisebbeket lehet fosztással, ha összecsukott tenyerünket végighúzzuk a hajtáson felfele.

Hajtás, leveles virágos szár (herba) gyűjtése

Általában mikor a virágaik üdén nyílnak, virágzás kezdetén javasolt a hajtásokat begyűjteni. A föld feletti részt ollóval vagy sarlóval vágjuk le. A szár hossza általában 40 cm pl: orbáncfű, aranyvessző. A szár átmérőjére is érdemes figyelni, pl. orvosi pemetefű: max. 5 mm.

Gyökér, gyöktörzs gyűjtése

Általában ősztől tavaszig, nyugalmi időszakban javasolt gyűjteni. Kora tavasszal a nedvkeringés megindulása előtt, vagy késő ősszel a nedvkeringés befejezése után ássuk ki a földből. A rátapadt földet rázzuk le, a maradékot mosással távolítsuk el. A gyökereken maradt levélrészeket, szárrészeket vágjuk le.

Termés, mag gyűjtése

A terméseket többnyire éretten, kocsány nélkül szedjük. Félérett terméseket ne gyűjtsünk, inkább menjünk vissza később, amikor már beérett.

Kéreg gyűjtése

Tavasszal gyűjtjük, még a nedvkeringés megindulása előtt. Ilyenkor könnyen lefejthető a faágról, fatestről a kéreg. Fiatal törzsekről, ágakról gyűjtünk, úgy hogy 2 körös bemetszést ejtünk a kéregben, amelyet aztán hosszanti irányban felhasítunk és lefejtünk.

Gyógynövények szárítása

Amint hazaértünk a gyűjtésből, azonnal lássunk neki a szárításnak, ne hagyjuk a növényeket egymáson fülledni. Szárításhoz tiszta, jól szellőző helyet válasszunk.

Általában 1-2 cm vastag rétegben javasolt kiteríteni a növényi részeket, lehet papírlapra, ponyvára, szárítókeretre.

Ha nagy tételben szárítunk, mindenképpen javasolt a szárítókeret, mert jobban biztosított a levegőjárás. Időnként javasolt forgatni a növényi anyagot. A szárítás akkor tekinthető befejezettnek, ha a növény könnyen törik.

Többnyire az árnyékban történő szárítás a javasolt. Ám itt is vannak kivételek, amikor a napfény javasolt, mert így gyorsabban elérhető a vízveszteség, és nem barnul be a virág, pl. bodzavirág. Míg más esetekben a napfény egyenesen káros, mert a növény illóolaj tartalmát csökkenti, pl. kamilla.

A tömörebb anyagokat – mint a gyökerek, kérgek – javasolt mesterséges szárítóban szárítani vagy a padlástérben. Szobahőmérsékleten lassabban megy végbe a szárítási folyamat.

A szárítással, mivel sok vizet veszít a növény, egyúttal a tömege is csökken. Minél több vizet veszít a növény, annál nagyobb a súlyveszteség és annál jobban összezsugorodik a növényi anyag.

Sokszor a növények színe is megváltozik, mivel a színanyagok átalakulnak, elbomlanak.